A Politico cikket közölt az EP euroszkeptikus pártjainak egyik lehetséges (és valószínűleg tényleg egyes pártok által elképzelt) stratégiájáról a 2019-es európai választásokra és az azt követő időszakra. Ebben megemlítik, hogy egyes források szerint puhatolózó tárgyalások folynak arról, hogy a FIDESZ csatlakozik egy ilyen "euroreformer" csoporthoz az Európai Néppárt helyett. Játsszunk el ezzel a gondolattal, nézzük meg, mi a realitása és milyen következményekkel járhat.
Az Európai Parlamentben három eurokritikus csoportosulás van: az Európai Konzervatívok és Reformerek a legmérsékeltebb, vezető ereje a Brit Konzervatív Párt, amely ezt a csoportot akkor hozta létre, amikor összeveszett a mainstream konzervatívokat tömörítő EPP-vel, amelyhez a legtöbb európai konzervatív párt, köztük a CDU és a FIDESZ is tartozik. Ide ült be annak idején Bokros Lajos, mert a FIDESZ nem engedte, hogy az EPP frakciójához csatlakozzék.
A Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája csoport, ennek is brit az egyik legjelentősebb tagpártja: Nigel Farage UK Independence Party-ja, de ide tartozik a most éppen kormányra került olasz Öt Csillag Mozgalom is.
Végül, a francia Nemzeti Front (amelyet ma már Nemzeti Összefogásnak, nemzeti tömörülésnek vagy Nemzeti Gyűlésnek hívnak - a magyar sajtó még nem alakított ki egy egységes megnevezést), Gert Wilders holland Szabadságért Pártja, a flamand nacionalista Vlaams Belang, az osztrák kormányba most belekerült FPÖ és a másik olasz kormánypárt, a Liga által fémjelzett Nemzetek és Szabadság Európája.
A sokféleség oka, hogy ezeknek a pártoknak a politkai elképzelései elég távol állnak egymástól, a skála az Európai Unió és az euró teljes tagadásától a radikális reformokig terjed. Még jobban szórnak az elképzelések a belpolitikában és a gazdaságpolitikában, a protekcionizmustól az ultraliberalizmusig (a német AfD-nek ugyan most csak egy képviselője van, de kb. egy tucatnyira számítanak, és máris kijelentette a képviselőjük, hogy a Nemzeti Tömörülés számára túl baloldali). Ezenkívül egyesek - a közelmúltban legalábbis - antiszemita felhangokkal voltak terhesek, A pártok pedig nagyon vigyáznak, nehogy ezek a cimkék rajtuk ragadjanak. A magyar Jobbik radikalizmusa egyik csoportba se fért bele, képviselői függetlenek.
Nos ha mindezen ellentétek ellenére sikerülne egy eurokrtikus platformot létrehozni, az esetleg a második legerősebb csoport lehetne 2019-ben az EP-ben. Igaz, hogy ekkor már több kormánypárt is tagja lenne ennek a csoportosulásnak, de Orbán mégis nagyobb befolyással bírhatna, mint most az Európai Néppártban. Nem csak azért, mert a legerősebb belföldi felhatalmazással rendelkezik (egyedül kormányoz, míg a többiek koalícióban, és általában a gyengébb partnerei koalíciójuknak), hanem mert sokan gondolják úgy, hogy először mondott ki mainstream pozícióból olyan gondolatokat, amelyet eddig eretnekségnek tekintettek. Kérdés, hogy el kell-e magát előre köteleznie, vagy megvárhatja a választás eredményét és hogy sikerül-e egységes frakciót létrehozni. Utóbbi esetben befolyása gyengébb lehet, mint ha előre elkötelezi magát. A választások, és különösen az európai választások logikája miatt ugyanis fóleg a kormányon lévő euroszkeptikus pártok gyengébbek lehetnek, mint az ellenzékből indulók. Az egyetlen kivétel a FIDESZ lehet - hacsak Magyarországon az ellenzék össze nem kapja magát. Az elkötelezés azonban kockázattal jár, ha mégsem sikerül egy erős egységes tömörülést létrehozni, marginalizálódhat.
Mindenképpen fel tudja azonban a FIDESZ használni az átlépés lebegtetését arra, hogy zsarolja a Néppártot, nehogy kirakják és ezzel eveszítsenek egy biztos erős nemzeti delegációt. Nem is elsősorban a szavazatok száma, hanem az számít, hogy kilépésével az EP jelenleg - és mindennek dacára várhatóan a 2019-es választások után is - legerősebb pártjának nem lesz tagpártja minden tagállamban. Kivéve persze, ha egy magyar jobboldali tömörülés beugrik a helyébe...
